2013. február 9., szombat

A Diófa, mint a kert bölcs, öreg uralkodója!


 Dió - őshonos fája alatt a fű se nő



A mai napon, egy magánterületen lévő diófa kivágására kaptunk megrendelést! Bár mindig igyekszem meggyőzni a tulajdonost, hogy ne a végleges eltávolítást, (kivágatást) válassza, de vannak helyzetek, és indokok amit nem tudok űberelni még én sem!

A diófáról nem lehet lelkesedés nélkül írni. Ő a kert bölcs, öreg uralkodója. Magas és szélesen elterülő koronája sok helyet követel, ezáltal sokszor lesz munkánk főszereplője, mert túlnövi magát, vagy betegség támadta meg, és nem hoz elegendő termést sem!
Egy szépen karbantartott kertben, a diófa kínálja a legszebb, legillatosabb lombsátrat; az ő árnyékában otthon érzi magát a kertész, mert az ide állított ülőalkalmatosságon a legkellemesebb tavasztól őszig reggelizni, olvasgatni, délután egy jóízűt szunyókálni. És persze a frissen szedett, feltört, meghámozott dió se utolsó dolog, különösen, ha néhány szem édes szőlőt is nyújt hozzá a kert. 


Egyszóval, kertünk ékessége egy egészséges diófa, de ehez kellően gondoznunk is kell!
Augusztusban, szeptemberben van az ideje a ritkító metszésnek, mert ekkor a legkisebb a gyökérnyomás, és a nyílt sebeken keresztül a legkevesebb légveszteséget szenvedi. Ilyenkor kell lefűrészelni, lemetszeni az elfagyott, száraz vesszőket is, amit mindenképpen szakemberrel érdemes elvégeztetni. A diófa ugyanis gyakran és súlyosan szenved a téli fagyoktól. De még jelentékenyebb az a kár, amit a késő tavaszi fagyok okoznak a fiatal hajtásokon levő nővirágokban. Ezért, ha a fagyosszentek szigorúak voltak, akkor kevés diótermésre számíthatunk!
A téli hidegre és a nyári melegre nem érzékeny, de a tavaszi fagyok gyakran elpusztítják a barkáit. Ha a nővirágok kinyílása idején nincs a közelben pollenadó barka, akkor termésre bizony nem számíthatunk. A csapadékhiány is súlyosan rontja a terméskilátásokat: ha a június-július száraz, aszályos, akkor a dióbél apadt lesz.


A házikertben egy diófa is elegendő. Ennek a helyét is alaposan meg kell fontolni, nemcsak azért, mert nagy helyet foglal el, hanem azért is, mert nagyon hosszú életű, és az átültetése nem kecsegtet sok sikerrel, illetve egy rosszul kiválasztott hely, későbbiekben a fa korai eltávolítását eredményezheti. A többi fától tíz méter távolságra kell ültetni. A csemete ültetésére tavasszal kerüljön sor, mert a frissen ültetett diófák nehezen viselik el a telet, gyakran kipusztulnak.
A dió az ország egész területén megterem. Kedveli a jó vízgazdálkodású, levegős talajokat, de a déli lejtőket is. Hullámtereken is megél, ha az ár 6-8 nap alatt levonul.
A közvélemény úgy tartja, hogy a diófáknak nemigen vannak betegségei. Pedig ez nem állja meg a helyét! A kertekben álló diófákon igen gyakori a baktériumos levél- és termésfoltosság, a gnomóniás levélfoltosság és a nektriás ág-rák. A kártevők közül a diófát is megtámadják a levéltetvek, az almamoly és a szövőlepkék. A legcélszerűbben akkor járunk el, ha az alma- és körtefák permetezésekor a diófákat is ugyanabban a kezelésben részesítjük, hogy elkerüljük a esetleges fa kivágásának kellemetlenségeit! 



1 megjegyzés: